A vívás technikai jellegű küzdősport. A küzdőtéren (páston) két versenyző vív egymással mérkőzést (asszót). A mérkőzés célja, hogy a versenyzők közül az egyik minél hamarabb elérje a megadott találatszámot (5, 15 találat, tus), így megnyerve az asszót, vagy több találatot érjen el az adott idő lejártáig, mint ellenfele.
Amikor két vívó összeméri erejét, mindkettőnek az a célja, hogy az ellenfél érvényes testfelületén szúrással, a kardvívásnál szúrással vagy vágással találatot érjen el. Párbajtőrnél az egész testfelületen érvényes szúrni. Ugyanakkor arra is törekednek, hogy az ellenfél ne érjen el találatot. Vitás esetekben a fennálló szabályok alapján egy- vagy négytagú ítélkező bizottság (zsűri) dönti el, hogy ki kapja az érvényes találatot. A zsűri érdek nélküli, semleges tagokból áll, és kötelessége, hogy a mérkőző feleknek egyenlő esélyeket, feltételeket biztosítson.
A mérkőzések formái
A mérkőzéseket kieséses vagy körmérkőzéses rendszerben bonyolítják le.
Kieséses rendszer: A jelentkezőket párokba sorolják. A párok meghatározott számú mérkőzéseket vívnak egymással. A vesztesek kiesnek a további küzdelemből, a győzteseket ismét párokba sorolják (csörte). Így megy ez egészen addig, amíg az utolsó két pár marad hátra. Ezek győztesei döntik el a verseny első és második helyezését, míg a két vesztes a harmadik és negyedik helyezést. Ezen versenyformát ma már nem alkalmazzák.
Körmérkőzéses rendszer: A versenyre jelentkezők közül, előzetesen csoportokat alakítanak ki, és ezen belül mindenki vív mindenkivel. Az elért győzelmek száma adja a helyezést. Egyenlő számú győzelem esetén a tusarány (adott tusok száma/kapott tusok száma) dönt. A csoport előre meghatározott számú helyezettjei továbbkerülnek, a többiek kiesnek. A továbbjutottakból újabb csoportokat alakítanak, akiknek körvívása után ismét továbbkerülők és kiesők keletkeznek. Így megy ez egészen addig, míg az utolsó 6–9 vívó marad meg (döntő), akiknek körvívása alakítja ki a végső eredményt. Ma már ezt sem alkalmazzák.
Csoportverseny : Az egyéni versenyekhez hasonlóan csapatversenyeket is rendeznek. Ezeket is vagy körvívásos, vagy kieséses rendszerben bonyolítják le. Egy-egy csapat 3–6 tagból állhat, és az egyik csapat minden tagja mérkőzik a másik csapat minden tagjával. Háromtagú csapatoknál így 9, négytagú csapatoknál 16, öttagúaknál 25, hattagúaknál 36 mérkőzést vívnak a csapatok. A csapattagok által megnyert mérkőzések száma adja a csapatverseny eredményét. Négyes csapatoknál igen gyakori, hogy mindkét csapat egyenlő számú győzelmet arat. Ilyenkor az a csapat győz, amelynek tagjai kevesebb találatot kap. Ha mindkét csapat egyenlő számú találatot kap a mérkőzés döntetlennel ér véget. Ha az ilyen döntetlenül végződő mérkőzést döntésre kell vinni - például továbbkerülés, vagy az első hely eldöntése miatt, amit minden esetben el kell dönteni -, a csapatonként kijelölt 1-1 fő vív egyéni mérkőzést, és annak eredményét veszik át a csapatok.
Kardvívásban: Mindkét csapat 3-3 vívója küzd meg egymással, összesen 9 mérkőzésben (mindenki vív az ellenfél csapat összes tagjával). Az első csörte 5 tusig tart (pl.: 4-5), majd mindkét csapat következő 1-1 tagja átveszi a stafétát, és folytatják a mérkőzést tíz tusig (pl.: 7-10). Majd újabb csere következik, addig folytatják a vívást, míg egyikük el nem éri a 15 találatot (pl.: 15-13). A találkozónak akkor van vége, ha már mindenki fölmérte az erejét az ellenfél csapat összes tagjával. Vagyis akkor, ha valamelyik csapat elérte a 45 találatot. Mindkét csapatnak lehetősége van 1-1 cserére.
A versenyek többségét világbajnoki rendszerben szervezik meg, azaz a vívókat az aktuális ranglista alapján csoportokba sorolják, majd a csoport küzdelmekből továbbjutók, bekerülnek az egyenes kieséses szakaszba (táblára) melyben 128, 64, 32,16, 8 vívó vesz részt, létszámtól függően. A versenyeket nemenként elkülönítve rendezik meg, azaz férfi és női versenyek vannak.
A nemzetközi versenyeken a zsűri a parancs szavakat franciául adja ki.